8900 Zalaegerszeg, Arany János utca 15.
+36 30/478-4085
napravar@napravar.hu
8921 Zalaszentlőrinc, Arany J. u. 5.
(Zalaegerszegtől 7 km-re.
Zalaegerszegről iskolabusz közlekedik.)
Szülői szemmel ~ Óvoda

Kata története

A mi történetünk régről indul, még első gyermekünk születése előtt jóval... Abban az időben, mikor, – mint a népmesében – , már jó ideje sóvárogtam egy gyermek után, több évig hasztalan jártunk egyik orvostól a másikig, aztán egy meddőségi klinikára. Végül pszichésen telítődve a sikertelen beavatkozásokkal és egy elhalt terhességgel, úgy döntöttem nem folytatom tovább ennek az útnak a taposását. Véletlen-sorsszerűen hozott össze az élet P.B. belső utazással foglalkozó szakemberrel, akinek hálás vagyok nemcsak azért, mert az Ő segítségével 1 éven belül megfogant kislányunk, hanem egy új utat mutatott meg nekem, amiben azóta is töretlen a hitem. Ez az út pedig az önmagunkba és öngyógyító képességünkbe vetett hitre való eszmélés és eszméltetés képessége, elültetése és táplálása volt! B, kinyitott bennem egy kaput, amin keresztül másképpen mutatkozik meg a világ, más léptékekkel méretik meg az ember és másképpen születik meg a gyermek!Terápiám kezdetén voltam még, mikor is egyre több belső kép, élmény, gyermekkori emlék bukkant fel a tudattalanomból, mindezekkel gyógyító beszélgetések sorát éltem át. Egyik alkalommal, mikor már biztosan hittem, hogy nekem nemsokára gyermekem fogan-B. azt mondta: „ Katám! Ígérd meg nekem, ha ez a gyermek megszületik, csak Waldorfba fogod járatni!" A W. pedagógiáról még nem sokat hallva ( B. a zalaegerszegi W. mozgalom egyik tagja volt), tudatlanul tettem akkor ígéretet.Aztán telt-múlt az idő, Eperke kb.1 és fél éves lehetett már, mikor megismerkedtünk néhány szülővel, akik az 1.zalai W. iskolát létrehozták és Óvoda alapításán gondolkoztak. Elkezdtünk összejárni, ismerkedni egymással, a pedagógiával és megvitatni óvoda-alapítási esélyeinket.Végül alkalomszerű játszóházat, Aprók Házát sikerült létrehoznunk, ami tulajdonképpen a mai Napravár Waldorf Óvoda előfutárának mondható.Minél jobban beleláttam a pedagógiába mind gyakorlatban, mind elméletben, annál nyilvánvalóbbá vált számomra, hogy ez az út az a mód, ahogyan én-mi a férjemmel neveljük, tápláljuk gyermekünket. Lassacskán visszacsengtek B. mondatai a fülembe és rájöttem, hogy mindaz az út nem volt hiábavaló, amin végigmentünk! Sőt, azt a célt szolgálta, hogy egyszer csak teljes kohézióban legyen az álom és a valóság, a megtett lépések és az elérendő célok összetalálkoztak. Az egykor öntudatlan ígéretem valósággá vált. Lányom maga jelölte ki az utat, de előtte jól ki is tapostatta velünk! A fogantatásához vezető út, majd az azóta tett lépések folyamatos változásra, fejlődésre serkentenek. Természetesen, azóta Sebestyén (Sebőke) fiunk is a Waldorf óvodába jár. Ez egy soha véget nem érő utazás. A fizikai testbe születő szellemet tisztelettel fogadjuk és szellemi szabadságában sértetlenül neveljük fel.Hogy mit tanultunk és mit tanulunk a Waldorf pedagógiában a mai napig? Hogy adhatunk és kaphatunk minden egyes napon. Az óvónő morális minta szülőnek, gyermeknek egyaránt. A szülő formálója, alakítója az óvoda életének. Gyermeke, mikor bekerül az óvodai közösségbe, akkor nem tűnik el a szülő látóköréből, hanem a szülő részese marad az óvoda életének, mindennapjainak. W. szülőnek lenni elsősorban lehetőség: hogy megtapasztalhassuk, rácsodálkozhassunk, érzékszerveinkkel birtokba vegyük azt a világot, amit gyermekeink számára magunk teremtettünk meg az óvónők instruálásával. Napi-heti-éves ritmusban átélhessük azt, amire a rohanó világban nem lenne egyébként módunk. Kiteljesedhessenek a keresztény kultúrkör ünnepei és megélhetővé válhassanak valójában a családban is. A család és az óvoda egy azonos értékrenden alapuló modellt követ. Úgy élünk otthon, ahogy az óvodában tapasztaljuk és úgy viselkedünk az óvodában, ahogy otthon láttuk. Örökös körforgásban, lüktetésben az élet.

♥2012.novemberére sikerült hivatalosan is megteremtenünk a Napravár Waldorf Óvodát! 10 mindenre elszánt család és 4 óvónő fáradságos összjátékával, kifogyhatatlan munkabírással és töretlen hittel nyitva áll az óvoda. Befogadott azóta sok hasonló gondolkodású családot, akikkel közösen tovább építjük. Remélem, egyszer azt is elmondhatjuk, hogy készen áll az iskola is!

Janó története

Mit tagadjuk, mindig is Waldorf szimpatizánsok voltunk. Sajnos, amikor Csege óvodás korba ért, Zalaegerszegen még nem volt Waldorf óvoda, ezért egy évet máshová jártunk. Amúgy egy nagyon jó kis családias, falusi ovi volt, amivel a család minden tagja tökéletesen meg volt elégedve. Aztán Kis Hétrét koncertre mentünk a VMK-ba. Itt találkoztunk először – az éppen csak pár hónapja megnyitott – Napravár ovi nyílt napot tartó óvónőivel, gyermekeivel. Részt vehettünk a körjátékban és meghallgathattunk egyet Erzsike varázslatos meséiből, amiktől tátva marad a szája kicsinek és nagynak egyaránt.A következő hónapokban újabb találkozások következtek. Szülői fórum, nyílt nap, szülői estek, ovis kirándulás, nyárünnep anélkül, hogy el kellett volna kötelezni magunkat. Pedig mi már az elején tudtuk, jövünk. Naná, hogy jövünk.A találkozások során aztán lassan kibontakozott előttünk a közösség. Egy csodálatos, élő, lüktető organizmus, ami tele van alkotóerővel, örömmel és befogadó szeretettel. A gyermekeinknek, óvónőinknek és a szülőknek egy olyan varázslatos elegye, ami semmi mással nem pótolható módon adja meg gyermekeinknek az élményt, hogy a nap 24 órájában száz százalékosan megélheti a gyermekkorát. Az már csak a – nem kicsi – ráadás, hogy szülőként is folyamatosan felejthetetlen élményekkel táplál minket a Közösség az óvodai rendezvények (szülői estek, közös ünnepek és egyéb programok) által. Mintha csak Erzsike meséiben járnánk.Szeptembertől Emese is ide jár.

Juli története

Levente fiunk Siófok egyik legjobb óvodájában, egy nagyon jó csoportvezető óvónénivel kezdte az óvodát háromévesen. Mégsem tudta igazán megszeretni az óvodát. A csoport második óvónője az ott töltött két év alatt háromszor változott, és a dajkák sem álltak mindig a helyzet magaslatán. A gyerekekkel egy idő után már szívesen játszott, a csoportvezető óvónénit szerette, mégis több olyan dolog volt, amiben teljesítménykényszert érzett (például önálló öltözés), és emiatt szorongva indult reggelente óvodába. Sőt, egy idő után bármilyen új dolgot kellett volna kipróbálnia, elsírta magát azzal, hogy ez neki biztosan nem fog sikerülni.Olvasmányok alapján én már régóta szimpatizáltam a Waldorf pedagógiával, amely valóban a gyermek életkori sajátosságaiból indul ki a nevelés során, sőt a szó klasszikus értelmében vett nevelés nincs is, csak példamutatás, iránymutatás, finom terelgetés. Tudja, hogy a gyermekben (az emberben) a test-lélek-szellem egysége valósul meg. Nincs teljesítménykényszer, minden gyermeket elfogad olyannak, amilyen. Pont ez az elfogadó szeretet az, amely megalapozza az önbizalmat, amelyhez a későbbi élete nehézségei során mindig vissza tud nyúlni, amelyből erőt tud majd meríteni.Megnéztünk itt is több óvodát, de a Waldorf óvodában olyan harmonikus, nyugodt légkört, bensőséges hangulatot érzékeltünk, ami a többi óvodához nem volt hasonlítható. Ami számomra egyébként meglepő volt még az első találkozások alkalmával, hogy sokkal nagyobb rendben zajlottak itt a közös tevékenységek (étkezés, öltözés, udvarra menetel), mint az állami óvodában, mégsem volt érzékelhető semmi feszültség, mindennek természetes ritmusa volt. Levente teljesen kinyílt itt, a szorongásait pár hónap után levetkőzte, önbizalma megerősödött. Szívesen megy óvodába, és ott teljesen felszabadultan játszik, vesz részt az óvodai életben. Egy-egy hosszabb szünet után már várja, hogy ismét mehessen. Boldog vagyok, hogy ide járhat a gyermekem, és nem kérdés, hogy a kistestvére is követni fogja ide hamarosan."

Vera története

A Waldorf pedagógiával eddigi életem során 4 alkalommal volt szerencsém találkozni. Első, egy életre meghatározó történet, amit kisgyerekként hallottam. Édesanyámnak volt szerencséje eljutni Bécsbe, egy Waldorf iskolába. Hazatérve nagyon sokat mesélt róla. Következő karácsonykor meglátogattuk a bécsi iskola karácsonyi vásárát, készíthettem Waldorf babát, batikoltam pólót, körbejártuk a barátságos tantermeket, láttunk órarendet a falon, ágyikót a sarokban annak, aki nagyon elfárad, gyönyörű gyerekrajzokat a falakon! Olyan 10-12 éves lehettem. Hű, hogy örültem volna, ha ilyen iskolába járhatok én is! Második találkozásom egy kedves szombathelyi ismerősömön keresztül történt, aki tudta, hogy érdekel az alternatív pedagógia. Akkor a Szombathelyen éppen alakuló Waldorf ovi első szülői megbeszéléseibe tekinthettem be. Harmadik lépés volt, hogy a német nemzetiségi óvodapedagógiai záróvizsgámat Waldorf irányzatból írtam, a negyedik – és ki tudja, utolsó-e – hogy a gyermekeimet beírattam a zalaegerszegi Napravár Waldorf Óvodába.A nagyfiam már járt hagyományos, állami óvodába egy évet. Azt a csoportot a bölcsődéből vele tartó két kis barátja miatt és a kedves óvónénik miatt választottuk. Megfogalmazódott bennem többször is, hogy jobb lenne gyalogosan elérhető óvodát keresni, ami a munkahelyemhez és a lakhelyünkhöz is közelebb van. Egy „véletlen" találkozás során értesültem róla, hogy Waldorf óvoda nyílt, 5 percnyi sétára az otthonunktól... Hosszú, hosszú hezitálás következett... a párommal átbeszélgetett végtelenbe nyúló esték... Mitévők legyünk? Mi lenne a helyes döntés? Az egyik ovi mellett szóltak a barátok, az óvónénik, a már megszokott légkör, a másik ovi mellett a fizikai közelségén túl a szellemiség, a pedagógiai irányzat, ami hasonlít az itthoni légkörhöz. A „van a tiszta gyerek, és van a boldog..." alapelv például hasonló. Tévedés, hogy nincsenek határok, hogy mindent lehet! A szabadságra nevelést hallva leginkább arra kell gondolnunk, hogy igyekszünk itthon is lehetővé tenni, hogy legyen szabadsága kipróbálni, átélni dolgokat. Szabadon ismerkedhessen a világ élőlényeivel, a tárgyaival, az érzéseivel... Bontakoztathassa ki szabadon saját magát, ismerje meg a világban elfoglalt helyét. Úgy határoztunk, hogy egy lehetőséget adunk a fiunknak, hogy betekinthessen a Waldorf oviba. Megegyeztünk a vezető óvónővel, hogy kipróbálhatjuk. mit szól hozzá a gyermekünk. Két hét után nyugodt szívvel döntöttük el, hogy ezen az úton megyünk tovább.Mindkét fiunk ide jár. A beszokás nagyon könnyen ment. Szeretjük, hogy sokat vannak a gyerekek a friss levegőn, odavannak a kinti játékokért. Odabent megvannak a rituálék. A napoknak, a heteknek is megvan a maga ritmusa. A gyermekeink ettől biztonságban érzik magukat. A játékok természetes anyagokból készültek. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy néha a nagyfiamban feltör a vágy a kisautók iránt. Azt hiszem, ez az egyetlen, amit az óvodában hiányol. De aztán hamar átesünk rajta, hiszen itthon rengeteget autózhat... Szeretjük az ünnepeket. Varázslatosak. Sok nyitott ünnep van, amikor szülők, óvónők, gyerekek együtt élik át az életre szóló pillanatokat. Aki Waldorf oviba íratja a gyermekét, feladatokat is vállal magára. Esetenként takarítás, bevásárlás, havonta óvónő-szülői estek. De ebből mindből tanulunk mi felnőttek is. És örömet okoz, hogy a háttérből részt vehetünk a nevelői munka megsegítésében. Vannak nehéz döntések is. Múltkoriban az egyik nehéz döntést megelőző szülői esten az fogalmazódott meg bennem, hogy az érveket és ellenérveket felvonultató beszélgetést fel kellett volna venni videóra, és „emberség" órát lehetne tartani belőle. Példaértékű a pedagógusok és szülők odaadó munkája.Ha egy szóval kéne jellemeznem az óvódát, azt írnám: „emberi".Nem az a lényeg, amit a mai világunk sugall, hogy mindig minden tökéletes, hibátlan, azonnal elérhető legyen... sokkal inkább az, hogy tudjunk alkalmazkodni bizonyos helyzetekhez, tudjunk türelmesek lenni, észre venni, mikor kell változtatni valamin, vagy mikor kell nekünk, vagy a nézőpontunknak változni... hogy legyünk boldogok és elégedettek? ... azt hiszem, ebben erősíti az itthoni nevelést az óvoda szellemisége. És ez így jó! Köszönet érte!

További tartalmak
Információk