„Valaha még tudták, hogy a legelső, amit egy kisgyermeknek meg kell tanítani, az nem a számtan, a mértan és az ábrázoló geometria, hanem hogy legyen önmaga! Legyen erős, bátor, önbizalommal teli, félelem nélküli ember, aki a bajban megállja a helyét.” /Müller Péter/
A Waldorf-óvodapedagógia tiszteli a gyerek emberi méltóságát és feladatának tartja, hogy előkészítse egészséges életvitelét.
Nem szabályokat és tilalmakat akar megvalósítani, hanem a gyerek és a felnőttek művészi erőkkel áthatott együttélését.
A gyermek utánzással tanul, a waldorf pedagógia pedig példamutatással tanít.
Óvodás korban a kisgyermek nem tudja nem utánozni azt, amit érzékel, átél, megtapasztal. Ebben az életkorban ez a tanulás legfőbb formája: az önkéntelen figyelem által vezérelt spontán utánzás. Távol áll azonban tőle a tevékenység célja és hasznossága, formai oldalról utánoz: tevékenységet végez és ez kielégíti. Megéli az alkotást anélkül, hogy az az álomszerű léten és az örömön kívül bármire is szolgálna.
A (emberi, tárgyi) környezete szerepe
Az óvodában a gyermek még egészséges lény. Minden, ami a környezetében történik, átmegy a keringésén, a légzésén, emésztésén. A környezet benyomásait, a hangulatunkat, gondolatainkat ugyan olyan intenzitással veszi fel, mint a látott, hallott, ízlelt, tapintott, tehát az érzékszervekre ható benyomásokat. Ezért olyan fontos az, amit teszünk a gyermek közelében, amilyen követendő mintákat állítunk eléjük, amilyen gondolatokkal lépünk közéjük.
Egy zaklatott, rendezetlen, szeretet nélküli vagy szkeptikus környezet akár évtizedek múlva okozhat betegséget, vagy erkölcsi gyengeséget. A meleg, gyöngéd, szeretetteljes és harmonikus környezet erőt szabadít fel, táplálja az életbe vetett bizalom érzését. A legfontosabb érzés a kisgyermeknek 7 éves korig az, hogy A VILÁG JÓ. Ezt kell sugároznia felé mindennek.
A Waldorf-óvoda ápolja a természettel való kapcsolatot, elősegítve ezzel a gyermekben a világra való rácsodálkozást és hálaérzetet.
A waldorf pedagógia azzal nevel az életre, hogy hagyja a gyermeket a korának megfelelően élni, fejlődni.
A paradicsom palántát nem lehet a sziklevél után virágzásra késztetni. Mi hordaná akkor a gyümölcsöt? Különböző trükkökkel az embergyereket hamar okos „felnőtté” lehet nevelni, de milyen kárát látja ennek később az ember testi-lelki egészsége? Nem tehetünk erőszakot a fejlődés természetes menetén. Ez Rudolf Steiner pedagógiájának egyik fő alapelve.
A kisgyermek-érzés fantázia, álomszerű tudat. Ez az ő igazi világa. Élő zene, képek, mesék, művészi játékok illenek hozzá.
Ahhoz, hogy felnőttként képesek legyenek a rohanó fejlődésnek megfelelni, a „való világban” helyt állni, ahhoz most kell erős alapokat adni. Mégpedig nem sürgető, mindenre ráérő, mindent a maga idejében végző neveléssel.
Születéskor egy indivídum érkezik közénk azért, mert itt a Földön dolga van. Szüleitől örökölt egy fizikai testet, a helyszíntől és a korszaktól pedig egy kultúrát. Ezekbe kell beleformálnia magát, hogy később létrehozhassa azt, amit feladatul kapott. Minden individualitás egyetlen és egyszeri. Nem csak az ujjlenyomatunk különbözik, ahányan vagyunk is földkerekség szerte, hanem az én-struktúránk is.
A gyermek fejlődésének első 7 éve
Az első 7 év feladata életünkben a fizikai test felépítése. Ezzel a testtel fog élni teljes életében, ezért erőit ebben az időszakban erre kell összpontosítania. A waldorf pedagógia szerint a tanulás és a növekedés összetartoznak. Ugyanazok az életerők, melyek a szervezet kialakítását végzik – annak befejeztével – a gondolkodás és a tanulás számára szabadulnak fel. Fogváltáskor lesz kész a szervezet, ez után már csak növekszik abban a formájában, amilyenné alakult.
A waldorf óvoda célja és feladata, hogy a kisgyermek egészségesen tudja felépíteni a testét, a saját HÁZÁT. Így, mire iskolába megy, kialakul benne az érzés: EZ AZ ENYÉM.
- 0-2,5 éves korig kialakul a fejrész, az agy és az idegrendszer. Az ösztönös tevékenységeket átveszi a tudat, megindul az egyéni fejlődés mozgásban, tekintetben, hangban. A kor lezárása, amikor kimondja: ÉN.
- 2,5-5 éves korig a középső mellkasi rész, szív, tüdő, légzés, vérkeringés, tehát a szervezet ritmusrendszere. Az ekkor kialakult légzés döntő a további életre. Hancúrozás a jó levegőn, barangolás a virágos réten, sok mókás játék, bújócska, járás, mászás, törökülés, forgások, bukfencek, hossztengely körüli gurulások mind segítik a megfelelő légzés kialakulását és a vér fokozott áramlását.
- 5-7 éves korig a végtagok és az anyagcsere-rendszer fejlődik ki és folytatódik az akarati erők fejlődése. A tudat az ujjak hegyéig ér, kialakul a finommozgás.
Gyermekként a közvetlenül vele élő felnőttek felelősségteljes gondjaira van bízva. Rajtunk áll, hogy segítjük vagy akadályozzuk a bennük rejlő géniuszt.
A waldorf óvodákban nincs teljesítménykényszer
A munka jellegű tevékenységek, mint a művészeti játékok, a mozgás, az alkotás örömeiből fakadnak és sosem az eredményért, hanem a tevékenységért történnek.
Az óvónők teszik a dolgukat, a gyerekekkel egy időben készítenek egy-egy rajzot, egyéb műalkotást, mintegy példát mutatva, utánzási lehetőséget adva.
Mivel minden gyermek fejlődésben és egyéni képességekben máshol tart, soha nem hasonlítjuk össze. Minden gyermek teljesítménye önmagához mérten jó. Nem alakítunk ki versenyszellemet, nincs „első” és nincs „utolsó”, csak örömteli résztvevők vannak.
A gyermeknél a tevékenység az elsődleges, művészete spontán derű. Soha nem az eredmény a fontos, hanem, hogy például ha firkál, az mozgásos öröm, aztán megnézi és ez vizuális öröm számára.
A waldorf óvodában nincs szerepeltetés
A waldorf óvodában nem az az elsődleges, hogy minél több dalt vagy verset tanuljanak meg a gyermekek, hanem hogy ritmizált beszéddel és énekekkel olyan hangulatot teremtsünk körülöttük, ahol az ének és a vers öröm, a tisztelet és a belső világ kifejezése. Mindezt a gyermekek szívesen használják fel szabad játékukban spontán, önkéntelenül.
A meséket, bábozást, dramatizálást az óvónő fejből mondja, közben segítve a gyermekeknek a mozgás szabad improvizálását. Ez nap, mint nap megismétlődik több héten át. A gyermekek soha nem kényszerülnek arra, hogy egyedül szerepelve kelljen egy verset, vagy dalt előadni. Ha valamelyik gyermek kimondottan szerepelni szeretne, az természetesen nem tilos.
Minden az óvónő és a csoport védő burkában történik.
A waldorf óvodákban tiszteletet és elfogadást kap minden gyermek, ennek következtében önbizalmuk megnő, az életben pedig sokkal sikeresebbek lesznek.
A waldorf pedagógia azt jelenti, hogy megadok a gyermeknek mindent, amire a fejlődéshez az életkorának megfelelően szüksége van: szeretetet, biztonságot, okos és ésszerű korlátokat.
„Hogyha szeretsz – rám figyelsz
Hogyha szeretsz – átölelsz
Hogyha szeretsz – súgva szólsz
Hogyha szeretsz – átkarolsz…” /Nagy-Bandó András/
Letölthető dokumentumok:
Waldorf Óvodapedagógiai Program
